Igen, tudom. Eszméletlenül sok idő telt el az utolsó rész óta, de nem tudtam beleélni magam Carter helyébe, így pihentettem a témát. Mindenesetre itt az új rész, ha van aki kitartott idáig, akkor annak jó olvasást és tudassa velem mire számít a történettel, és Carter jövőjével kapcsolatban.
Köszönöm.
Puszi, Reni
Otthon beálltam a zuhany alá és igyekeztem lemosni magamról az odaszáradt vért, olyan helyekről, mint a nyakam, a szemhéjam vagy éppen csuklóm. Alaposan mostam át testem a tusfürdővel, de valahogy így is mocsknak éreztem magam. Most az egyszer volt egy kis bűntudatom, de hamar elillant, amikor arra gondoltam miket tett az ellenkező nem velem. Megráztam a fejem, majd elzártam a zuhanyt. Az egyik törölközőt testemre tekertem, a másikat hajamra tettem, hogy kicsit felszívja a vizet. Visszaindultam a szobámba, ahol gondosan becsuktam magam után az ajtó és behúztam a szoba azon részén lévő sötétítő függönyt, ahol a fegyvereim voltak. Leguggoltam és arréb húztam a szőnyeget, hogy akadálymentesen kivehessem azt a hat lécet a padlóból. Még egyszer körül néztem, majd sorjában vettem ki a pisztolyokat, hogy leellenőrizzen a töltényeket. Mindig pontosan tudtam, melyikben hány töltény van, és azt is, hogy a tár rendesen van visszarakva a helyére. Nem akartam, hogy amatőrnek és idiótának nézzen kezemben a fegyverrel.
Szépen visszarendezgettem a pisztolyokat és egy árva tőrt - a többit elkobozták az egyik kedvenc pisztolyommal együtt - majd visszahelyeztem a léceket és a szőnyeget. Felálltam és a szekrényhez mentem, hogy felöltözzem. A pisztolytartót gondosan elrejtettem, amelyet még anyától vettem el, majd alaposan szemügyre vettem a szobám. Árulkodó jelek után keresgéltem, amik elárulhatják miket tartok itthon. Többször ki és be mentem a szobámba, de semmit gyanúsat nem találtam. Próbáltam rendőrös felfogással is átvizsgálni a szobát, de nem találtam DNS nyomokat sehol.
Nyugodtan ültem az ágyamon, amikor anya hazaért a munkából. Fáradtan maszírozta orrnyergét és tett egy lépést a szobámba.
- Ne. Nem érdekel a hegyi beszédet - feleltem anélkül, hogy felnéztem volna a laptopomból.
- Carter. Megöltél 10 ártatlan férfit. Egy gyilkos vagy, érted? Egy kibaszott gyilkos vagy. Lehet, hogy a lányom vagy, és mindent meg fogok tenni azért, hogy megúszd, de lesznek következményei. Ezeket a gyilkosságokat nem fogom se én, se a fiú családjai szó nélkül hagyni. Megöltél 10 fiú csak azért, mert az egyik összetörte a szíved. Elmegyógyingézetben van a helyed kényszerzubbonyban egy gumiszoba padlóján fetrengve a szégyenben a bűntudatban - fejezi be, aztán olyan erővel csapja be az ajtómat, hogy az ablak üvege megremeg.
**
Később, amikor lemegyek a konyhába, hogy igyam egy pohár vizet, elképedek. A nappaliban a három kanapén három rendőr ül éberen, kezükkel folyamatosan a fegyverüket markolják. Lelépek a lépcsőröl, mire a parketta megnyikordul és mind a hárman rám szegezi fegyverüket. Léptek zajára megfordulok, mire szemben találom anyával, akinek jobb kezében fegyver, bal kezében, amelyikkel jobbat támasztja sokkoló. Mire rájövök mit akar, a készüléket máris a nyakamhoz nyomja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése