Egy utolsó golyót eresztettem a fejébe, mielőtt elhagytam a házat. Alaposan körülnéztem, mielőtt kiléptem az ajtón és bezártam azt. Előhúztam a zsebkésem, majd belevéstem a jelet, melyet minden tetthelyen ott hagyok egy számmal együtt. Ez volt a tizedik. Volt, hogy megfojtottam, lelőttem, leszúrtam, megcsonkítottam. Az utóbbit a nemiszervüknél alkalmaztam. Kezemről lehúztam a gumikesztyűt, fejemről levettem a sapkát, majd a táskámba tettem azokat, a kesztyűt útközben akartam eldobni. Nyugodtan mentem le a lépcsőn, semmiféle bűntudat nem volt bennem. Az utolsó lépcsőfokon megtorpantam. Valami más volt. Mintha rendőrautók szirénái villogtak volna. Megálltam a lépcsőn és vártam. Mérlegeltem a menekülési útvonalakat, de zsigereimben már éreztem, hogy késő. Az ajtó becsapódott és egyszerre három kommandós szegezte rám a fegyverét. A piros pöttyök rendszertelenül mozogtak melleimen, miközben a három férfi a parancsra várt. Egy újjabb FBI-os jelent meg az ajtóban, egyszerre vette le szeméről a napszemüveget és fejéről a kalapot.
- Carter? - nézett rám megrökönyödtem, szemei megteltek könnyel.
- Meglepetés - villantottam anyura egy bizonytalan mosolyt, majd hagytam, hogy megbilincseljenek és beültessenek a rendőrautóba.
Sziasztok :) Gondoltam most a bejegyzés végére írok, hátha így nagyobb az esély arra, hogy elolvassátok. Kérlek valami jelet vagy nyomot hagyjatok, mert ha nincs értelme, akkor nem folytatom a történetet.
Puszi,
The Killer
Aztaaa
VálaszTörlésAztaaa
VálaszTörlés